Mikor még nincs családod, főképp nincs kisbabád, nem ez az a szó, ami elsőként eszedbe jut. Fiatalon az ember a szépet, a csinosat, a divatosat részesíti előnyben legyen az cipő, táska, ruha… nem számít, hogy vízhólyagos lesz a lábad, mert feltöri a magassarkú, vagy egész este be kell húznod a hasad, mert olyan szűk a felsőd.

Ezzel áldozatot hozol, de összességében megéri. Nem hiába mondják, hogy :

„ a szépségért meg kell szenvedni”.

Aztán eljön a csodás kismama időszak.

Amikor a bő felső is jól áll, és egy családi vacsora alatt annyit ehetsz, amennyi csak beléd fér, mert nem fog meglátszani. (természetesen ezt nem a 9.hónapban gondolom, mikor egy keksznyi hely sincs odabent. 🙂

A csinos cipőt még felhúzhatod, hiszen az hogy lassan mész benne, akár lehet állapotod velejárója is. Már, hogyha sikerül azt felvenni ! 😀

Meg aztán a kismamák akár milyen kiegészítőt, ruhát vesznek magukra, ami egyáltalán nem praktikus…. ragyognak a szépségtől. (persze sokszor érezzük inkább egy szoknyás bálnának magunkat, aki csak vergődik a parton… de hidd el, egy kismama akkor is kecses, és szívmelengető látvány, ha azt ő nem is annak éli meg 😀

No és jöjjön a kisbabás időszak.(főként az eleje)

Ebben az időszakban ismerkedsz meg igazán ezzel a szóval, és keresed mindenben a PRAKTIKUSAT!

És, hogy miért?  Lássuk!

Praktikus Ruhák

a kismamásat már ciki hordani, viszont a régi valószínűleg nem jön rád. Így maradnak azok a darabok, amik kényelmesek 7-8 kg plusszal is. Melegítő nadrág, laza, és bő fazonok, amik valljuk be, nem segítenek elhitetni velünk, hogy lesz ez még így se.

Bő pólók, vagy felsők, amik takarják a hasad. Ami persze egyelőre korántsem hasonlít huszas éveidben megszokott látványra. De praktikus. Ezekből a ruhadarabokból érdemes többet is beszerezni, mert ha esetleg bukik a babád, vagy már elkezdtétek a hozzátáplálást, sanszos, hogy egy darab nem lesz elég egy napra. Fontos lehet a hossza is. Inkább a hosszú fazonok azok, amik önértékelésünket növelhetik. Ápolnak és eltakarnak.

Arról meg természetesen ne is beszéljünk, hogy:

de mégis kinek van ideje az öltözködéssel foglalkozni??

Az öltözködés lesz az utolsó, ami foglalkoztat majd.
Mire egy sétára induláshoz mindent bepakolsz, átgondolod százszor, hogy mi az, amire biztos szükség lesz, ami biztos otthon marad, és természetesen útra kész állapotba hozod a csemetédet….. addig minimum egyszer át kell majd öltöznöd, mert vagy lebuktak, vagy annyira leizzadtál, hogy úgy már nem lehet kilépni az utcára. Arról nem is beszélve, hogy általában indulás előtt szokott a bébi is betojni, vagy úgy bepisilni, hogy az átitassa az egész ruháját…. a nagy káoszban csak apa füstölgő feje látszik, és a keserves gyerek sírás hallatszik, így esélyed nincs, hogy találj egy a ruhádhoz illő cipőt, vagy esetleg sminket igazíts a tükörben, ha egyáltalán van olyanod… 😀

és persze ebben a fejetlen káoszban jöhetnek az olyan elnyűtt mondatok, mint :

 „ egy göncöm sincs, amit felvegyek!” v. „ilyen fejjel ki nem megyek az utcára..”.

Ami tegyük hozzá, tényleg így van. És nem csak a nők genetikusan beépített mondatai ezek. Mikor ott állsz a ruhás szekrényed előtt, és valljuk be, tényleg nincs egy vállfányi hely se…. akkor sem találsz olyat, ami ebben az állapotban, ezzel a testalkattal kényelmes, csinos, és nőies lenne! hát maradnak a praktikus darabok! 😀

(Nem kell megijedni anyukák! Második gyereknél már minden megy mint a karikacsapás! :D)

Praktikus cipők:

A csinos, esetleg magassarkú cipőket párszor még magadra erőlteted, de aztán szép lassan felváltják őket a lapos és kényelmes lábbelik! (bár én ezt személy szerint nem bánom! ) rájöttem mennyi szép cipő létezik, ami LAPOS. Akkor már nem az a fontos, hogy magasabbnak és kecsesebbnek tűnj, esetleg hosszabbnak látszódjon a vádlid, hanem, hogy izzasztó helyzetekben is „biztos lábakon állj!” 😉

Praktikus Táskák

hát igen! azt hiszem, talán ez a legfontosabb, ami felett nem hunyhatunk szemet.

Anno táskagyűjtő voltam. Volt kicsi, közepes, nagy. Olyan, ami lezserebb, ami ünneplős, ami fekete, ami fehér, ami illik a kékhez, a barnához, a szürkéhez… ami bőr, és ami pamut, farmer esetleg horgolt…egyszínű, mintás, pasztell, vagy színes.  Volt hozzájuk illő cipőm, és ne adj isten még az övem is olyan színű volt.

Aztán mióta anya vagyok, egyet nyúzok nap mint nap. A ” MAMI TÁSKÁT „. (ismertebb nevén pelenkatáskát)

Legújabban hátizsákként használom, ugyanis rájöttem, hogy a hátam az, ami a legtöbb testrészemen kívül szabad kapacitással rendelkezik. 🙂

A pelenkázó táskát viszem magammal, ha elugrom a boltba, ha átmegyünk a szomszédba játszani, ha elmegyünk sétálni, de már lassan akkor is, ha csak kiugrunk a kertbe hintázni.

Természetesen érthető kérdéseket fűznek hozzá: „Minek hozod ezt a táskát?”, Nincs kisebb táskád?” „Ebből minden kell?” – és Igen. Van kisebb táskám…. és Igen, MINDEN KELL!

Sokszor leszakad az ember válla, és néha még én is elgondolkodom, hogy mi a csudát raktam bele, hogy ilyen nehéz. Aztán a férjem útközben elmondja, hogy vigyázzak ám a táskámra, mert belerakta a pénztárcáját! AHA!! Akkor attól ilyen nehéz! ;)) Na ez biztos nem kell bele….

Még az elején megpróbáltam elindulni lánykoromból rám maradt táskám egyikével. Elővettem a legmodernebbnek látszót, hátha hasznosítható. De rá kellett jönnöm, hogy arra, amire nekem kell, egyáltalán nem válik be. Mondhatnám úgyis, hogy nem praktikus. 😀

Ugyanis nagyon jól elfér benne a telefon, a pénztárca, könnyű és megy a cipőmhöz… de nem fér el benne az itatópohár, nincs benne cumitartó, kulcstartó (ami a káoszban igenis hasznos) és nincs benne lépten- nyomon zseb. Nem fér el benne a pelenkatartóm, és a pelenkázóalátét, a váltóruha, a rágcsa, és a csalijátékok sem.

Úgyhogy mióta bezsákoltam a táskáimat, és felraktam a szekrény legtetejére, nem kell nap mint nap átpakolnom a cuccaimat egyik táskából a másikba, valamint nem kell azon gondolkodnom, hogy hova is raktam, mert a mami hátizsákom mindig szem előtt van. És ez valljuk be, előnyös is lehet egy kapkodós indulásnál.

A kezdeti próbálkozások után, sokáig használtam a babakocsihoz vásárolt példányt. De mivel annak is csak egy tágas tere volt, amiben még én is elveszek, nem hogy egy férfi—(lásd: Apa és pelenkatáska kapcsolata ) , így megvarrtam a hozzám illő, praktikus, és nekem szép táskámat természetesen a pelenkatáskámhoz illőt. (kabátot a gombhoz 😉

Mindennek van helye, fakkja, zseb gumival, cipzárral, van hozzá illő neszeszer téma szerint szortírozott kellékekkel, a pelenkázáshoz szükséges hozzávalók… ÉS lehet, hogy amióta három gyerekkel triplán kell pakolnom tényleg olyan, mintha téglát cipelnék….

Akkor is szeretem, mert rám szabták, hozzám készült, és mert PRAKTIKUS!

Látogass el hozzám, szeretettel várlak: Miss Tessy!